Et unum hominem, et plures in infinitum, quod quis velit, heredes facere licet - wolno uczynić spadkobiercą i jednego człowieka, i wielu, bez ograniczeń, ilu kto chce.

[ Pobierz całość w formacie PDF ]

ragszik r�. Azt rem�lte, ha besz�l Veitellel, az �reg egy saj�t nev�re ki�ll�tott adóslev�l fe-
j�ben tal�n visszaadja neki a v�ltót.
Mindenk�ppen szerencs�t akart prób�lni n�la, hiszen a becs�lete forgott kock�n.
Amikor k�zhez kapta �desapja level�t, amelyben hazah�vja a birtokra, hogy haldokló
�desanyja mellett legyen, szabads�got k�rt parancsnok�tól. Elhat�rozta, hogy tesz egy
utolsó k�s�rletet, �s apj�hoz fordul k�lcs�n�rt. Ha nem j�r sikerrel, nincs m�s v�laszt�sa,
mint hogy felkeresse Veitelt, �s r�vegye, hogy b�rmi �ron adja vissza neki a v�ltót. Ha az
�reg elutas�tja a k�r�s�t, nem marad m�s h�tra, mint hogy bevallja apj�nak az okirat-
hamis�t�st.
Hogy azut�n mi lesz& erre gondolni sem mert.
A parancsnoka �desanyja v�ls�gos �llapot�ra való tekintettel azonnal hazaengedte sza-
bads�gra.
Art�r szomor�an l�tta, hogy az anyj�nak m�r valóban nincs sok h�tra. �let�nek ebben a
gy�trelmes idQszak�ban �bredt r�, hogy helytelen neveltet�s��rt csak a sz�leit okolhatja.
M�gis f�jt neki, hogy el kell vesz�tenie anyj�t, aki sz�let�se óta vakon im�dta.
Ugyanakkor �desanyja v�ls�gos �llapota sem riasztotta vissza attól, hogy k�lcs�n�rt fo-
lyamodjon az apj�hoz.
Ha lenne annyi p�nzem, amennyit k�rsz, valós�gos KrQzusnak �rezn�m magam - mu-
tatta fi�nak Moritz von Dohrma az �res p�nc�lszekr�nyt.
Art�rnak ezek ut�n nem maradt m�s v�laszt�sa, mint hogy neh�z sz�vvel felkeresse
Veitelt. Az alkusz azonnal fogadta.
Szeme diadalittasan fell�ngolt, amikor meghallotta, ki keresi. �m a vend�get m�r a tQle
megszokott udvariass�ggal �dv�z�lte. Szik�r arc�nak egyetlen rezd�l�s�vel sem �rulta el,
hogy ismeretes elQtte j�vetel�nek c�lja.
K�rem, foglaljon helyet! Minek k�sz�nhetem megtiszteltet�st? - k�rdezte, �s bozon-
tos szem�ld�ke alól �les pillant�st vetett Art�rra.
A fiatalember gondterhelt sóhajjal le�lt.
�ri�si k�r�sem lenne, Veitel �r. Veitel g�nyosan elh�zta a sz�j�t.
Hogyan? Fiatal�r csak nem ereszked le hozz�m, hogy k�rjen valamire?
Art�r v�gigsim�tott a homlok�n.
Leereszked�srQl szó sincs!
Nem �rtem. Azt hittem, Dohrma fiatal�r �ll magasan Veitel felett.
Art�r elv�r�s�d�tt.
K�rem, ne besz�ljen �gy! Tudom jól, hogy r�gen, oktondi, z�ldf�lq gyermek l�v�n
neveletlen�l viselkedtem �nnel. Higgye el, nem tudtam, mit teszek. Nem gondolkodtam,
egyszerqen csak bek�pzelt voltam, �s �gy is viselkedtem. Mit hozhatn�k fel ments�gemre?
Otthon m�st sem hallottam, mint hogy elQkelQ sz�rmaz�s� vagyok, aki magasan felette �ll
embert�rsainak. A gyermek gondolkod�s n�lk�l elfogadja, amit tan�tanak neki. Saj�t v�-
lem�nye csak k�sQbb alakul ki.
Veitel meglepetten hallgatta a fiatalember komoly, egyszerq szavait, melyek elgondol-
kodtatt�k. Art�r ez�ttal �j oldal�ról mutatkozott be.
Csak az�rt besz�l �gy, hogy port hintsen a szemembe, de a v�n Veitelt nem lehet lóv�
tenni - gondolta mag�ban.
Kih�zta mag�t, �s v�dló tekintettel megk�rdezte:
Ezzel azt akarja mondani, hogy semmivel sem tartja mag�t k�l�nbnek n�lam? R�gen
meg usz�totta r�m kuty�kat, �s v�gott r�m ostorral?
Art�r �jra elv�r�s�d�tt.
Term�szetesen kimondhatatlanul sz�gyellem az akkori viselked�semet. Sz�vbQl sajn�-
lom a t�rt�nteket, �s utólagos bocs�nat�t k�rem.
Veitel g�nyosan elnevette mag�t.
Micsoda megtiszteltet�s! Uras�g leereszkedik, �s k�r tQlem bocs�natot. �rezn�m
nagy megtiszteltet�snek �s lenn�k r� b�szke, ha nem tudn�m, hogy fiatal�rnak valami na-
gyon nyomja lelk�t, �s csak ez�rt al�zkodik meg.
Art�r felsóhajtott.
H�t Veitel �r tudja, milyen �gyben j�ttem? - k�rdezte alig hallhatóan.
Veitel bólogatott, �s sz�tt�rta az ujjait.
Nem kell hozz� sok fant�zia, tudom ak�r �t ujjamon kisz�molni. De az�rt besz�ljen,
hallgatom.
A fiatalember megfogta az asztal sz�l�t, hogy csillap�tsa a keze remeg�s�t.
MielQtt elQadn�m a k�r�semet, szeretn�m megk�rdezni, mik a tervei a birtokkal kap-
csolatban. Ap�m csak n�h�ny hónappal ezelQtt adta a tudtomra, hogy a csQd sz�l�n �llunk.
Azt mondta, kiz�rólag uras�godon m�lik, meddig maradhatunk m�g a birtokon. Nos, sze-
retn�m tudni, mikor kell elhagynunk a h�zunkat, s hogy a csQdelj�r�s ut�n marad-e n�mi
p�nz�nk.
Veitel a szak�ll�t simogatta, mik�zben szem�ben k�s�rtetiesen izzott a bossz� l�ngja.
Hallgasson ide! Amint �desanyja lehunyta szem�t, elQadom k�vetel�seimet. Nem
akarok vesz�teni sok p�nzt. K�rdezi, mij�k marad? Csak a g�nya, ami van magukon. A
birtok utolsó m�rk�ig el van z�logos�tva, �gy is vesz�tek utolsó negyed�v kamatait.
Art�r arca hamusz�nqre v�ltozott. Lehunyt szemmel a sz�k t�ml�j�nak dQlt, igyekezett
visszanyerni nyugalm�t.
Szóval semmink sem marad& egy�ltal�n semmink? - k�rezte fojtott hangon.
Nem! Dohrm�n gazd�lkodtak nagyon esztelen�l, hab�r apjaura tanulta mezQgazdas�-
got, van neki bizony�tv�ny róla. De k�ltekezett nagyon sokat, nemcsak Q, hanem fiatal�r
�desanyja is. Mindenki t�nkremegy, akik nem tanult�k meg takar�koss�got - magyar�zta
felindult �br�zattal az �reg, szigor� tekintet�t Art�rra szegezve. - Most elj�tt v�g. Nekem
kellett mindig csak adni, adni, ha nem akartam, uras�g volt nagyon d�h�s �s goromba.
Most nekem is kell n�znem magam jav�t, megtal�lni módj�t, hogyan visszakapjam p�n-
zemet. �t kell vennem birtokot, am�g nem akad r� vevQ. Lesz nagyon neh�z tal�lni vala-
kit, aki fizet k�tsz�zezer m�rk�t �rte, amennyi a k�vetel�sem.
Art�r nyugalmat erQltetett mag�ra, �s felemelte s�padt arc�t.
A neheze m�g csak ezt�n j�n! Most, hogy f�ld�nfutóv� v�lt, nem maradt semmije, csak
a becs�lete. Azt pedig ugyancsak ez a szik�r, szigor� tekintetq ember tartja a kez�ben,
akibQl gyermekkor�ban cs�fot qz�tt. Ezek ut�n mit rem�lhet tQle?
Ha jól tudom - szólalt meg m�gis kisv�rtatva - , egy-k�t v�ltó is a kez�be ker�lt& Az
eny�m �s& �s az ap�m�.
Veitel kih�zta mag�t, �s fenyegetQen magasodott f�l�.
Igen& mind �n kezemben vannak& mind!
�s mi a terve vel�k? - k�rdezte Art�r f�lve, s �gy n�zett az �regre, mintha az �lete
f�ggne tQle.
Veitel az �ll�t d�rzs�lgette, �s v�szjóslóan vigyorgott a szak�lla m�g�tt. �t�tt a bossz�
ór�ja, amelynek minden perc�t �lvezni akarta.
Hogy mit csin�lok v�ltókkal? Csatolom Qket hozz� k�vetel�seimhez.
Art�r szem�ben rem�ny csillant. Ha Veitel a t�bbi k�vetel�se k�z� keveri a v�ltókat, ta-
l�n nem figyelnek fel arra az egyre, amely �r�kre megbecstelen�ten�. Ez az egyetlen lehe-
tQs�g, hogy meg�ssza a dolgot.
Apja, aki belef�radt m�r a mindennapos k�szk�d�sbe, szó n�lk�l el fogja ismerni Veitel
�sszes k�vetel�s�t, hiszen �gysem marad semmije. A v�ltókat sem fogja egyenk�nt ellen-
Qrizni& �s akkor& jós�gos Isten a mennyben& megmenek�l, s ha m�s nem is, de leg-
al�bb a tisztess�ge megmarad.
Veitel lopva Art�r arc�t figyelte.
A fiatalember sóhajtva r�emelte a tekintet�t.
Szóval a v�ltókat hozz�csatolja a t�bbi k�vetel�shez? - k�rdezte rem�nykedve.
Igen& egyet kiv�ve, Art�r von Dohrma. [ Pobierz całość w formacie PDF ]

pobieranie ^ do ÂściÂągnięcia ^ pdf ^ download ^ ebook

Cytat

Fallite fallentes - okłamujcie kłamiących. Owidiusz
Diligentia comparat divitias - pilność zestawia bogactwa. Cyceron
Daj mi właściwe słowo i odpowiedni akcent, a poruszę świat. Joseph Conrad
I brak precedensu jest precedensem. Stanisław Jerzy Lec (pierw. de Tusch - Letz, 1909-1966)
Ex ante - z przed; zanim; oparte na wcześniejszych założeniach.

Menu

Cytat