Et unum hominem, et plures in infinitum, quod quis velit, heredes facere licet - wolno uczynić spadkobiercą i jednego człowieka, i wielu, bez ograniczeń, ilu kto chce.

[ Pobierz całość w formacie PDF ]

 Viszontlátásra hús vét kor FelsQ-Lankvvitzban!  kiáltott Lia a
testvérek felé, amikor a vonat már megindult.
 Viszontlátásra!  kiáltottak vissza a testvérek.
Lia a kendQjét lobogtatta feléjük, míg csak egészen el nem tqntek a
szeme elQl.
Hanrió legszívesebben megmondta volna a barátjának:
 Ne jöjjetek Lankwitzba, mert attól félek, hogy elveszed a lelki
nyugalmam!  Azonban ezt nem tehette meg, s félelem és gyötrQdés
között várta a következQ órát, hogy talán most fog Lia mégis vallomást
tenni.
Azonban csak közömbös dolgokról beszélgettek. Talán ok nélkül
aggódott? A felesége mégsem szerette Lothart, mint ahogy Q hitte?
Vagy talán Lia még nincsen tisztában az érzelmeivel? Halk
reménykedés költözött a szívébe, hogy egy napon talán mégis meg
tudja hódítani Liát Qszinte, mélységes szerelmével, amely most egészen
betöltötte a szívét. Addig türelmesen, kitartóan fog várni és remélni.
Már leesett az elsQ hó Lankwitzban, amikor Hannó Liával
hazaérkezett. Joachim bácsi és Brandner intézQ ünnepélyes fogadtatást
rendeztek a fiatal párnak. Alice asszony a kisujját sem mozdította meg,
nem vett részt az elQkészületekben. Egyáltalán nem fogadta örömmel
Liát FelsQ-Lankwitzban, és ha voltak is hibái, sokkal becsületesebb
volt, semhogy olyan érzelmeket tudjon tettetni, amelyek nem valódiak.
Joachim bácsi a saját költségén néhány szobát rendeztetett be Liának
FelsQ-Lankwitzban, mert Alice asszony a legerélyesebben tiltakozott
ellene, hogy egy szobát is átengedjen a hosszú szobasorból, amelyben
eddig mint a kastély úrnQje lakott.
 Eszem ágában sincs, hogy még ebben is lemondjak a
kényelmemrQl és örömömrQl! A szobák az enyémek, a berendezést
megboldogult férjem ajándékozta nekem. Nem tudom, ki és mi
üldözhetne ki engem innen  válaszolta Lankwitz Joachim kérdésére.
Az öregúr kerülni akart minden felesleges szóváltást, és ezért
néhány szobát csinosan és barátságosan berendeztetett Liának. Hannó
ezentúl is, úgy mint eddig, édesapja hajdani szobáiban lakott.
Így Lia, amikor hazatért, egész kis külön birodalmat talált a maga
számára, elkülönítve az anyósa és a férje lakosztályaitól. SzívbQl
megköszönte Joachim bácsinak szeretetteljes gondoskodását. A szobái
berendezése ízléses, barátságos és kényelmes volt, éppen úgy, ahogyan
Q azt elképzelte magának.
 Csak hagyd, gyermekem, ne köszönj semmit. Örültem, hogy
ezekben a csöndes hónapokban volt valami dolgom és meleg fészket
építhettem neked. Szívesen rendbehozattam volna az egész házat, mert
bizony sok helyen meglehetQsen elhanyagoltan néz ki. Azonban inkább
úgy hagytam mindent, amint volt, mert arra gondoltam, hogy neked
örömed fog telni benne, hogy itt rendet csinálj. Ehhez neked, mint
FelsQ-Lankwitz ; úrnQjének, több jogod is van. Engem talán kitessékelt
volna az anyósod, ha beleavatkoztam volna a házi ügyekbe.
Lia mosolyogva bólintott. Egyedül voltak a szobájában, mert Hannót
az édesanyja magához kérette.
Teljesen igazad van, Joachim bácsi. A sok semmittevés után már
vágyódom az igazi munkára!
Az öregúr kutatóan nézett a húga arcába.
 Talán nem volt szép az utazásotok, gyermekem?
 De igen, Joachim bácsi, csodaszép volt. Sokat fogok még mesélni
neked a Kelet csodáiról. Szeretném, ha egyszer te is megtennéd ezt az
utazást.
 Nos, semmi sem, lehetetlen! De boldognak és vidámnak érezted
magad, kicsiké?- kérdezte megszorítva a kezét.  Úgy veszem észre,
hogy az arcod kissé sápadt és lefogyott.
Lia elpirult, de látszólag gondtalanul nevetett, hogy megnyugtassa a
nagybátyját.
 Egy kissé fárasztó volt, Joachim bácsi. És már vágyódtam haza, hó
és jég után. Majd meglátod, idehaza milyen gyorsan kipirosodik ismét
az arcom.
 Adja Isten! És most mondd meg nekem, hogy vagy Hannóval?
Lia ránézett nagy, komoly szemeivel.
 Úgy, ahogyan másképp nem is lehetne, Joachim bácsi, kérlek, ne
kérdezQsködj errQl.
Az öregúr felsóhajtott.
 Gyermekem, talán Hannó nem volt jó hozzád?
 De igen, Joachim bácsi, sQt nagyon jó volt! Megtett mindent, amit
lehetett, és nagyon jól megférünk egymással.
 Tehát meg vagy elégedve?
Lia bólintott, azután folytatta:
 És most olyan szép feladat áll elQttem! Fel akarom virágoztatni
FelsQ-Lankwitzot, minden erQmmel dolgozni fogok érte.
 Igen, gyermekem! És remélem, Hannó a segítségedre lesz.
 Ezt remélem én is. De ígérd meg nekem, hogy sohasem fogod Qt
figyelmeztetni és sürgetni. Így nem fogna örömmel és kedvvel a
munkához. Azt akarom, hogy Q maga kapjon kedvet hozzá, akkor majd
hamarosan eltalálja a helyes utat.
 Igen, igen, nyugodt lehetsz, semmibe sem fogok belebeszélni.
Hiszem, hogy minden jóra fordul. Hiszen te fogsz elöl járni mindenben,
és benned megbízom. Alice asszony csupa kényelemszeretetbQl nem
fog belebeszélni a dolgaidba. De ha mégis megtenné, akkor se hagyd
megfélemlíteni magad, és ne engedj. Te vagy most itt az úrnQ!
Lia elmosolyodott.
 Légy nyugodt, bácsikám, majd rendbejövök az anyósommal is,
minden vita és veszekedés nélkül.
 Adja Isten, kisleányom. És most ne beszéljünk többé ezekrQl a
dolgokról! Frissítsd föl magad! Én visszalovagolok Alsó-Lankwitzba.
Csak nem akartam elmulasztani a bevonulásod.
 Nem maradsz itt ebédre?
 Ma nem. De ha neked is megfelel, holnap eljövök.
 Tehát akkor a viszontlátásra holnap, Joachim bácsi! És, de nem,
nem, nem akarok neked köszönetet mondani, nem szavakkal! Tettekkel
fogom bebizonyítani a hálámat!
Szeretettel megcsókolta a nagybátyját, azután mosolyogva kikísérte
a kapuig.
És most új élet kezdQdött Liának, új élet, telve munkával, amelyben
a kellemetlenségektQl és bosszúságoktól sem volt megkímélve. De
közben mindig érezte, hogy Hannó mellette áll, az Q pártját fogja,
elismeri a munkáját és az eredményeit, bár egyelQre még semmiben
sem volt a segítségére.
Mialatt Lia mindkét keze reggeltQl estig tele volt munkával, Hannó
gyakran nem tudta, mihez kezdjen az idejével. Óraszám tétlenül feküdt
a szobájában a pamlagon vagy az édesanyjával üldögélt, ha Liának nem
volt ideje az Q számára. És ez bizony nagyon gyakran megtörtént, mert
eleinte azt sem tudta, mit végezzen el hamarább.
ElQször rendbe akarta hozni a háztartást, amely hihetetlenül el volt
hanyagolva, miután Alice asszony sohasem foglalkozott semmi mással,
mint ami az Q kényelméhez tartozott.
A házvezetQnQ nem volt túlságosan ügyes, és amellett túl volt
halmozva munkával, a személyzet viszont lusta volt és hanyag.
Liának azonban különös tehetsége volt arra, hogy a leglustább és
legszemtelenebb cselédet is megfékezze. Felébresztette bennük a
becsületérzést, és Q maga járt elöl jQ példával.
Az emberek hamarosan észrevették, hogy Liát semmivel sem lehet
megtéveszteni, hogy Q maga sem retten vissza semmiféle munkától, és
mindenhez jobban ért, mint a ház eddigi úrnQje.
Így Liának hamarosan nyert ügye volt, bár egészen más, sokkal
takarékosabb háztartást vezetett be, amelyben többé nem lehetett
semmit sem felelQtlenül elpazarolni, úgy, mint eddig. De emellett a
személyzet is megkapta mindazt, ami megillette Qket, és így hamarosan
belátták, hogy most sokkal jobban megy a soruk, mint azelQtt, mert Lia
mindig jóságos és barátságos volt velük szemben, ha megtették
becsülettel a kötelességüket, és részt vett apró örömeikben és
bánataikban.
Nemsokára mindenki, akinek tanácsra vagy segítségre volt
szüksége, FelsQ-Lankwitz fiatal úrnQjéhez fordult. És Lia a legnagyobb
érdeklQdést mutatta a dolgaik iránt. [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • jutuu.keep.pl
  • Menu

    Cytat


    Fallite fallentes - okłamujcie kłamiących. Owidiusz
    Diligentia comparat divitias - pilność zestawia bogactwa. Cyceron
    Daj mi właściwe słowo i odpowiedni akcent, a poruszę świat. Joseph Conrad
    I brak precedensu jest precedensem. Stanisław Jerzy Lec (pierw. de Tusch - Letz, 1909-1966)
    Ex ante - z przed; zanim; oparte na wcześniejszych założeniach.