[ Pobierz całość w formacie PDF ]

nekem mondani. Ki vagy te, öreg?
Poe az ellenfelét vizsgálta. Gyémántkutya izzadt, úgy tetszett, kezdi elveszíteni az
önuralmát. De Poe nem kockáztathatta meg, hogy tévedjen. Gyémántkutya gond
nélkül lövi le, ha arra szottyan kedve.
– Szóval, ki vagy te, fehér srác. Válaszolj!
– Tényleg csak egy fehér srác vagyok, aki azon van, hogy életben maradjon.
– Nagyon ártatlanul hangzik, az biztos. Csakhogy semmi sem egyszerően fekete
vagy fehér. Ahol én állok, onnan például minden feketének látszik.
– Minden nem lehet fekete. Ha kinyírod ezeket itt, attól még nem változik meg a
színük. És hiába csinálsz ki engem, te mindig fekete maradsz.
– Csak nem az ıröket akarod védeni?! Akármit dumálsz itt nekem, arra azért elég
nehéz lesz rávenned, hogy csak azért ne nyírjam ki ezeket a mocskokat, akik ezer éve
baszakodnak velem nap mint nap, mert fehérek!
– Egy nagy szart, haver. Legszívesebben saját kezőleg kalapálnám bele a golyót a
tarkójukba. – Kiköpött az ırök irányába. – De amíg élnek, fedezékül szolgálnak
nekünk. Menyire ismered ezt a Cindinót? Valahol olvastam, hogy felrobbantotta egy
miniszterelnök jachtját, pedig két unokatestvére is a fedélzeten volt.
Gyémántkutya gyanakvóan nézte.
– Mit akarsz ezzel mondani? – kérdezte döbbenten.
– Aki a saját rokonait lemészárolja, valószínőleg nem sokat tököl azokkal, akikre
tovább már nincs szüksége.
– Azt mondod, ha elvégeztük a feladatot, már csak kényelmetlen ballaszt vagyunk?
– Szerinted?
– Bassza meg...
Cyrus lépett hozzájuk, s elıbb az ırökre, majd Poe-ra, végül Gyémántkutyára nézett.
– Mi folyik itt?
– Az Óriásölı meg akarja nekem spórolni ezeket a golyókat – mondta a fekete,
anélkül, hogy Poe-ról levette volna a szemét.
– Valóban így áll a dolog? – nézett Cyrus Poe-ra.
– Valóban – mondta Gyémántkutya.
Cyrus végigmérte Poe-t.
– Az teljességgel világos elıttem, hogy Nathan barátunk miért akarja vérbe fagyva
látni az ıröket. Már csak az rejtély elıttem, hogy te miért nem, Cameron Poe?
Poe egy pillanatnyi szünetet tartott, mielıtt megszólalt volna.
– Cyrus, ez a te bulid, és senki nem szólhat bele, hogy mit hogyan csinálsz. De ha a
helyedben lennék, megtartanám az egyetlen fedezékemet, mindaddig, amíg az a gép,
amit egyelıre sehol nem látok, a levegıben nem lesz. – Megvonta a vállát. – Nem túl
szakszerő az akción kívül álló okokból rontani a helyzetünkön. De te vagy a fınök, és
nem én fogok beleköpni a levesedbe, azt elhiheted.
– Lófaszt – mondta Gyémántkutya, és pisztolya csövét az elsı ır homlokának
nyomta.
– Tedd el a pisztolyt, Nathan! – adta ki az utasítást Cyrus.
– Ne már...
– Változtak a dolgok. Életbe lép a B-terv – Arrafelé nézett, amerre Cindino tartott. –
Kell egy töltıkocsi, és valami munkagép, hogy kihúzzuk a gép orrát a sárból. A
túszokra még szükségünk lesz.
Döglesztı hıség szorult be a szerszámraktárba, felforrósodott aszfaltként ontották
magukból a hıt a falként szolgáló rozsdás lemezek és a kátránnyal lekent lécek.
Larkin összeszorult torokkal figyelte az elıtte lejátszódó jelenetet. Elıször úgy tőnt,
a porban térdeplı ıröket semmi sem mentheti meg a kivégzéstıl, aztán csak azt látta,
hogy a pisztoly egy idıre eltőnik a képbıl, majd ismét az ırök felé irányul, akiket
végül elvisznek. Nem tudta, hogy kinek a keze van a dologban. A tetovált, kopaszra
nyírt négert be tudta azonosítani, Nathan „Gyémántkutya” Jones volt, és az ı ötlete
lehetett a kivégzısdi. Aztán látta feltőnni Cyrus „A Vírus” Grissomot is, aki a rabok
rögtönzött hierarchiájának csúcsán állhatott annak alapján, amit látott. Aztán Cameron
Poe-t is látta. Larkin nem engedhette meg magának, hogy félreértse Poe-nak az
eseményekben játszott szerepét. Lehet, hogy a fegyencek között van némi szava?
Persze semmiben sem lehetett biztos. És még ha Poe-ban szövetségesre is talált, sem
merte volna lefogadni, hogy ezt a kollegalitást Poe túl is éli.
– Nem ártana tudni, hol van Cindino gépe – mondta Cyrus, borotvált fejét
vakargatva. – Pillanatokon belül el kéne tőnnünk innen.
– És ha nincs semmilyen gép? – vetette közbe Poe. – Hallottam már ilyesmirıl. –
Poe fejében egyre az járt, hogy nem szabad lecserélni a lassú, nehezen elrejthetı
Caribou-t, ami most ráadásul éppen orral egy sárgödörben vesztegel.
Cyrus körbejárta a sárba süllyedt orrészt. Láplidérc tanácstalanul vakargatta az állát.
– Na jól van, fiúk: ásunk! – kérdezte.
A hangárban találtak ásókat, és nekiláttak kiásni a mélyen beágyazódott futómővet.
– Az apám arra tanított, hogy nincs nagyobb ellenség, mint az ostoba segítség.
Téged mire tanított az apád?
– Az apám? – nevetett fel Poe. – Arra, hogy a fájdalomküszöb viszonylagos dolog.
Cyrus is elnevette magát.
– Jó iskolád volt, Cameron Poe. De rohadt meleg van itt! Hé, Viking! – Cyrus
odahívott magához egy magas szıke copfos elítéltet. Viking parasztfiú volt, aki ha [ Pobierz całość w formacie PDF ]