[ Pobierz całość w formacie PDF ]

Horst feszülten figyelt, majd komoly arccal - mintha egyenlQ
felek
volnának - fordult az asszonyhoz:
- Atyám úgy véli, te talán nem látod egészen világosan a von Muhler
Mq
vek méreteit.
- Abból, amit Stephen elmondott, meglehetQ
sen tiszta képet
alkothattam magamnak.
- Stefan csupán az 1939-es helyzetet ismerte. Ma tízszer, sQ
t hússzor
nagyobbak vagyunk, mint a háború kezdetén.
Szünetet tartott, nyilvánvalóan Joy ámuldozó szavaira várt, és amikor
várakozásában csalódott, határozott hangon kérdezte:
- Nos, mi a véleményed?
- Nem túlzott ajánlat ez egy viszonylag még kevés tapasztalattal bíró
fiatalembernek?
- Ennek semmi jelentQ
sége sincs - hárította el Horst az ellenvetést. 
Va-lamennyi üzemünkben jól bevált szakemberek ülnek, akik évek,
mondhatnám nemzedékek óta nálunk dolgoznak. Mert az az elvünk,
hogy a fiú apja nyomdokaiba lépjen. A vezetésnek von Muhler-kézben
kell maradnia.
- Das Blut - mondta az apa, és többször egymás után nyomatékosan
bólintott. - Das Blut.
- Veled együtt a családod is magas társadalmi pozícióra tesz szert, s
ennek is megvan a maga vonzóereje. És gazdagok lesztek. Nagyon
gazdagok. Mindened meglehet, amit csak akarsz. Azt tehetsz, amit
akarsz. Gyermekeid elQ
tt olyan lehetQ
ségek nyílnak, amilyeneket
Ausztrália sohasem nyújthat. Szüleim megbocsátják, ha nyíltan
kimondom, ez az élet, amit itt, ebben a házban látsz magad körül, talán
nem csábít téged. De te más életet élhetsz. Van egy kis kastélyunk a
Rajna mellett -- átmenetileg ugyan, sajnos..., hogyis mondjam... régi,
ezredbeli pajtásaimnak bocsátottuk rendelkezésére. Aztán van egy
villánk Bajorországban, a Starnbergi-tó mellett. Akkor mehetsz oda,
amikor akarsz. Tulajdonképpen a legokosabb volna, ha máris
valamennyien odautaznátok ez elQ
l a véget nem érQ
kánikula elQ
l. Jó
barátaink vannak ott, híres emberek.
KérlelQ
pillantással fordult anyjához:
- Mutti, Liebchen, mért nem viszed magaddal Q
ket? Meneküljetek
ebbQ
l a hQ
ségbQ
l.
Anyja fejét rázta:
- Tegyenek kedvük szerint. De én túlságosan fáradt vagyok. Hangja
hq
vösen, közömbösen csengett.
Horst fölállt, lényébQ
l erQ
sugárzott, csábító szavai fölforrósodtak,
ahogy Joy fölé magasodott:
- Olyan gyönyörq
asszonynak, mint te, joga van mindenhez:
utazásokhoz, hódolathoz, fényq
zéshez, ékszerekhez. Mondd ki végre,
hogy itt maradsz, Joy. Mindannyiunk érdekében, mondd ki végre.
Joyt elkápráztatta a Horst festette kép. Leánykori romantikus álmait
idézte föl.
Ez a világ egészen más, mint az Q
kényelmes, középosztálybeli élete,
amely most egyszeriben kisszerq
nek tetszett. Ilyen elbq
völQ
világ eddig
csak a filmekben, regényekben létezett számára.
Egy pillanatra a kastélyban látta magát gyermekeivel, és ez a látomás
emlékezetében összefolyt egy fényképpel, amely az angol királynQ
t
ábrázolta az ifjú herceg és a hercegkisasszony társaságában, a windsori
kastélyban. És bár magában kigúnyolta romantikus ábrándozásait, mégis
ezt gondolta: akad-e olyan ostoba asszony, aki se szó, se beszéd ellöki
magától a férjének és gyermekeinek tálcán kínált társadalmi rangot és
hatalmat? A gazdagságot valamennyiük számára, és mindazt, amit
csupán a gazdagság nyújthat? Szülei megértenék elhatározását. És
különben is, ennyi pénzzel megengedhetné magának, hogy elhozassa
Q
ket, s hogy addig maradjanak itt, ameddig csak tetszik nekik.
S a legfontosabb, hogy talán Stephen maga is maradni szeretne, és
éppen ezért volt ezekben a napokban olyan rosszkedvq
. S ha Q
igent
mondana...
Az anya megnyomta a csengQ
t:
- Bocsássatok meg, de itt szörnyq
meleg van. - És a csengetésre
megjelenQ
Charlotte-hoz fordult: - Kérem, Charlotte, legyen szíves,
hozza be a hálóból a másik ventillátort.
Horstot szemmel láthatóan bosszantotta, hogy félbeszakították; órájára
pillantott, és színlelt ijedtséggel mondta:
- Nem is hittem volna, hogy így elszaladt az idQ
. Köszönöm, Mutti, a
figyelmeztetést. Engedelmet kell kérnem tQ
letek. Hatkor találkozóm van
az Amerikai Tiszti Klubban.
Joy sietve fölállt:
- Nekem meg át kell öltöznöm. Hans színházba visz bennünket.
- Hans és az Q
örökös színházai! Szeretném, ha megnevelnéd - ahogy
Stephennel tetted -, hogy hasznos tagja legyen a társadalomnak. Azt még
megérteném, ha színésznQ
k után futkosna - elnézést, drága Mutti - de
ezek a színházi tanulmányok.
- Mit tudhatod, talán a jövQ
Reinhardtja Q
. Horst arca elsötétült.
- Nem lesz belQ
le Reinhardt, errQ
l biztosíthatlak.
Stephen állt az ajtóban, pillantása kutatva siklott végig az arcokon.
Anyja örömmel nyújtotta feléje a kezét:
- Ó, csakhogy megjöttél! Már annyira vártunk!
Horst gúnyosan üdvözölte. [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]